BUBELÉNYI LÁSZLÓ MŰVÉSZETE

A természet szerelmese

Egész életében vonzotta a természet nyugalma és a tenger végtelensége. Festményein mindig azt örökítette meg, amit saját szemével látott, legyen az egy elhagyatott tanya, egy hullámzó tengerpart vagy egy napsütötte rét. A természet szépsége nemcsak ihletet adott neki, hanem meg is határozta művészetének fő témáját.

A színek ereje

Lendületes, gyors ecsetvonásokkal dolgozott, mert hitt abban, hogy a festmények lelkét a színek adják. Nem a részletek tökéletes kidolgozására törekedett, hanem arra, hogy a kompozíció vibráljon az érzelmektől. Számára a színek voltak az igazi történetmesélők.

A címek mögött

Festményei többsége cím nélkül született, mert úgy érezte, hogy a képek önmagukért beszélnek, és mindenki más-más érzéseket társít hozzájuk. Csak azokat a műveket nevezte el, amelyek különösen közel álltak a szívéhez – ezek a festmények egy-egy fontos élményhez vagy érzelmi pillanathoz kötődtek, és így külön történetet meséltek el.

A nosztalgia varázsa

Mindig arra törekedett, hogy festményei ne csak a látványt, hanem az érzéseket is megragadják. Igyekezett olyan képeket készíteni, amelyek nosztalgiát idéznek elő a nézőkben – egy rég elveszett nyár hangulatát, egy gyermekkori otthon melegségét vagy egy békés pillanat csendjét. Festményei sokszor olyan helyeket és hangulatokat ábrázolnak, amelyek ismerősnek tűnhetnek, még ha sosem jártunk is ott.