BUBELÉNYI LÁSZLÓ MŰVÉSZETE
Egész életében vonzotta a természet nyugalma és a tenger végtelensége. Festményein mindig azt örökítette meg, amit saját szemével látott, legyen az egy elhagyatott tanya, egy hullámzó tengerpart vagy egy napsütötte rét. A természet szépsége nemcsak ihletet adott neki, hanem meg is határozta művészetének fő témáját.
Lendületes, gyors ecsetvonásokkal dolgozott, mert hitt abban, hogy a festmények lelkét a színek adják. Nem a részletek tökéletes kidolgozására törekedett, hanem arra, hogy a kompozíció vibráljon az érzelmektől. Számára a színek voltak az igazi történetmesélők.
Festményei többsége cím nélkül született, mert úgy érezte, hogy a képek önmagukért beszélnek, és mindenki más-más érzéseket társít hozzájuk. Csak azokat a műveket nevezte el, amelyek különösen közel álltak a szívéhez – ezek a festmények egy-egy fontos élményhez vagy érzelmi pillanathoz kötődtek, és így külön történetet meséltek el.
Mindig arra törekedett, hogy festményei ne csak a látványt, hanem az érzéseket is megragadják. Igyekezett olyan képeket készíteni, amelyek nosztalgiát idéznek elő a nézőkben – egy rég elveszett nyár hangulatát, egy gyermekkori otthon melegségét vagy egy békés pillanat csendjét. Festményei sokszor olyan helyeket és hangulatokat ábrázolnak, amelyek ismerősnek tűnhetnek, még ha sosem jártunk is ott.
Bubelényi László festményei

Bubelényi László - Rózsák és almák (2014)

Bubelényi László - Az utolsó hó (2014)

Bubelényi László - Téli reggel (2015)

Bubelényi László - Gyerekkori emlék (2017)

Bubelényi László - Virágok a kedvesemnek (2012)

Bubelényi László - A tenger (2015)

Bubelényi László - Pipacstenger (2014)

Bubelényi László - Alpok (2015)

Bubelényi László - Pünközsdirózsák (2016)

Bubelényi László - Pünkösdirózsák (2012)

Bubelényi László - Távolban (2012)

Bubelényi László - Vázában (2013)

Bubelényi László - A nádasban (2012)

Bubelényi László - Látogatók (2013)

Bubelényi László - Tengerparti sziklák (2014)